2012. augusztus 31., péntek
Egy-két szösszenet az elmúlt napokról
London megint
Az utolsó szabadnapomat London belvárosának szenteltem. Nem volt sok időnk, így csak egy-két dolgot terveztünk be, én a Towert szerettem volna megnézni, Dóri pedig szuveníreket szeretett volna.
Dóri utálja a galambokat. Én is. Amúgy Trafalgar Square.
A kis nyomik. St. Paul Cathedral.
Régi hátulfelszállós emeletes buszon (15, Trafalgar Square-Tower Hill)
Tower meg én.
Tower meg Dóri.
Kikötő meg Temze.
A Tower Bridge előtt.
Tojásos paralimpiás Tower.
Para városnéző busz.
Este még elmentünk egyet sörözni a belvárosba vissza, Jake-et elbúcsúztatni. Aki hosszú hajú, ő a Schmidt. Aki vigyorog, ő a Jake, adminisztrátor és supervisor. Aki a legszőkébb: Bálint. Én meg fotózok. Piccadilly Circus.
SW4
Azaz South West Four. Elektronikus fesztivál, kb mint a Balaton Sound csak kisebb és két napos.
Ott dolgoztunk páran. Az utolsó három dayoffunkból az első kettőt ott töltöttem, szombat-vasárnap.
Első nap
Végig szakadt az eső, süvített a szél, cuppogtunk a sárban. Maga a munka nem volt gáz, szemetet kellett szednünk csipeszcuccal. Semmi Wc, semmi TOI-TOI, csak a szemétszedés, ami fesztiválon a lehető legjobb meló. Az idő miatt viszont undorító volt, a cipőm kívül-belül cuppogott a sártól, 12 órán át vizes cipőben dolgoztam. Este bedobtam mosni a cipőmet Annával, reggelre a Laundry-s (mosoda) csajszi megígérte, hogy átteszi a szárítóba, hogy reggelre tiszta legyen. Másnap reggel a cipőm ott várt tisztán, és talp nélkül. Úgyhogy még szerencse hogy délre kellett mennünk a második napon, így el tudtam ugrani gyorsan egy új cipőt venni.
Második nap
UUUUUUU
ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
ÁÁÁÁÁÁÁ
Ilyen volt, tényleg. Nagyszínpad mellett litterpickeltem (szemetet szedtem) mikoris felfigyeltem egy tök jó számra, még dúdolgattam is, hogy tádádúdu párárúru, amikor észrevettem hogy azta, hát ez élő, ott van az emszí a szánpadon, élőben szól a szaxofon, hát micsoda nap!
Utána Public Enemies volt, este meg Skrillex, ami alatt sátrat takarítottunk. Sátortakarítás: csatasorba beállunk fényvisszaverős kukásmezben, elindulunk és kupacokba gereblyézzük levélgereblyével a retket. aztán a kupacok mellé nagy kukászsákokat fektetünk, egy ember terpeszben belelép, másik gereblyével belehúzza a kifeszített szájú zsákba a szajrét. Röhejes látvány, de rohadt hatásos. Hiába, ezek az ausztrálok nem olyan hülyék mint az angolok.
Apropó, szajré. Amikor kijöttem dolgozni, a tandíjon kívül még két dolgot szerettem volna: egy napszemüveget, meg egy új telefont. Namármost, utolsó este 4 napszemüveget találtam, egy okostelefont, meg kb 40 fontot. Jó kis zárás volt, és még a fesztivál is irtó jó volt.
Skrilleeeeeeexx:D
Ott dolgoztunk páran. Az utolsó három dayoffunkból az első kettőt ott töltöttem, szombat-vasárnap.
Első nap
Végig szakadt az eső, süvített a szél, cuppogtunk a sárban. Maga a munka nem volt gáz, szemetet kellett szednünk csipeszcuccal. Semmi Wc, semmi TOI-TOI, csak a szemétszedés, ami fesztiválon a lehető legjobb meló. Az idő miatt viszont undorító volt, a cipőm kívül-belül cuppogott a sártól, 12 órán át vizes cipőben dolgoztam. Este bedobtam mosni a cipőmet Annával, reggelre a Laundry-s (mosoda) csajszi megígérte, hogy átteszi a szárítóba, hogy reggelre tiszta legyen. Másnap reggel a cipőm ott várt tisztán, és talp nélkül. Úgyhogy még szerencse hogy délre kellett mennünk a második napon, így el tudtam ugrani gyorsan egy új cipőt venni.
Második nap
UUUUUUU
ÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
ÁÁÁÁÁÁÁ
Ilyen volt, tényleg. Nagyszínpad mellett litterpickeltem (szemetet szedtem) mikoris felfigyeltem egy tök jó számra, még dúdolgattam is, hogy tádádúdu párárúru, amikor észrevettem hogy azta, hát ez élő, ott van az emszí a szánpadon, élőben szól a szaxofon, hát micsoda nap!
Utána Public Enemies volt, este meg Skrillex, ami alatt sátrat takarítottunk. Sátortakarítás: csatasorba beállunk fényvisszaverős kukásmezben, elindulunk és kupacokba gereblyézzük levélgereblyével a retket. aztán a kupacok mellé nagy kukászsákokat fektetünk, egy ember terpeszben belelép, másik gereblyével belehúzza a kifeszített szájú zsákba a szajrét. Röhejes látvány, de rohadt hatásos. Hiába, ezek az ausztrálok nem olyan hülyék mint az angolok.
Apropó, szajré. Amikor kijöttem dolgozni, a tandíjon kívül még két dolgot szerettem volna: egy napszemüveget, meg egy új telefont. Namármost, utolsó este 4 napszemüveget találtam, egy okostelefont, meg kb 40 fontot. Jó kis zárás volt, és még a fesztivál is irtó jó volt.
2012. augusztus 23., csütörtök
Wembley
Voltunk UDAC-nál új, paralimpiás pass-t csináltatni, ugyanis péntektől már csak az új pass-szal mehetünk be az olimpiai színterekre. Ugyanaz a béna kép van azon is mint az olimpiai pass-omon. Bár, annyira nem lehet rossz, ma egy fess Fire Marshall (tűzoltó) hozta utánam porszívózás közben mert azt hitte elhagytam. Beauty lady, is it yours, isn't it? (Szép hölgy, ez az öné, ugye?) Pedig csak letettem az asztalra, hogy ne zavarjon.
UDAC-ból hazafelé szembejött velünk Andris, aki indult a Wembley Stadionba turistáskodni, úgyhogy fogtuk magunkat, és mi is vele mentünk. Milán, Andris meg én. Modi várt minket Wembley-nél, megvette a jegyeinket, mert késésben voltunk, majd elindultunk a standiont körbejárni.
90.000 fős, elképesztő méretekkel rendelkező stadion, rengeteg adatot hallottunk róla, bemehettünk a sajtószobába, öltözőkbe, az ülésekbe fészkelhettük magunkat, és a felkészítő teremből úgy vonulhattunk ki, akár a focicsapatok a nagy mérkőzések kezdetén. Klassz volt:)
A fiúk, akár a mennyországban, lubickoltak, én meg örültem az ő örömüknek, nagyon aranyosak voltak.
UDAC-ból hazafelé szembejött velünk Andris, aki indult a Wembley Stadionba turistáskodni, úgyhogy fogtuk magunkat, és mi is vele mentünk. Milán, Andris meg én. Modi várt minket Wembley-nél, megvette a jegyeinket, mert késésben voltunk, majd elindultunk a standiont körbejárni.
90.000 fős, elképesztő méretekkel rendelkező stadion, rengeteg adatot hallottunk róla, bemehettünk a sajtószobába, öltözőkbe, az ülésekbe fészkelhettük magunkat, és a felkészítő teremből úgy vonulhattunk ki, akár a focicsapatok a nagy mérkőzések kezdetén. Klassz volt:)
A fiúk, akár a mennyországban, lubickoltak, én meg örültem az ő örömüknek, nagyon aranyosak voltak.
Sajtószoba. Kérdezzenek bátran.
Mi más, mint a csapatok öltözőjének mosdója. Elvégre ez a munkám.
Andris engedélyt kapott rá, hogy Messi mezét egy kicsit lecserélhesse a sajátjára. Pécsvárad FC így került a legnagyobbak közé. Eközben Modi buzgón pózol Milánnak saját, szintén Pécsvárados mezével.
Andris partizánakciójának eredménye.
RIA-RIA-HUNGÁRIA! (én, Andris, Modi, Milán)
Modival büszkén az emlékfal előtt.
Ki látja meg először, miért is a fotó?
És végül a Wembley Stadion.
2012. augusztus 21., kedd
Part
Végre tegnap eljutottunk a tengerpartra.
Délelőtt Westfieldben voltunk, bankkártya-ügyeket intézni, megleptem magam egy kistáskával és egy trikóval, meg persze megint szuvenírvásárlást is ejtettünk. Dél körül visszaballagtunk a Campbe, ebédelni és összeszedni a holminkat a nagy strandoláshoz. Az idő elég szottyadt volt, lógott az eső lába, de optimistán álltam a dolgokhoz, pláne mivel Kata direkt emiatt kért dayoffot (szabadnap), muszáj volt menni, csak Dórit volt nehéz rávenni az indulásra.
A vonat Stratford Station-től indult, kb. 50 perc, retour jeggyel hármónknak off peak (csúcsidőn kívül) 43 font volt. Leérvén Southand Victoria végállomáshoz, a vonatról leszállva még 10 percet sétáltunk egy Váci utcához hasonló sétálóutcán, és leértünk az Északi-tenger partjához. Van itt egy vidámpark is, ahová Kata nagyon szeretett volna bemenni de mi vén csoffadt tyúkok (mármint Dóri és én) nem voltunk partnerek ebben, úgyhogy maradtunk a strand opciónál.
A part tele volt mindenféle színű, szagú, halmazállapotú emberekkel, csomó nő csadorban, volt aki úgy ment a vízbe is.
Először kifeküdtünk napozni, majd mikor már eléggé sercegett mindannyiónk zsírja, Katával nekiugrottunk a fürdés menüpontnak. Dóri nem fürdött, ő a holminkra vigyázott mélyálomban. A víz nagyon hideg volt, de mi nagyon fürdeni akartunk, semmi sem tántoríthatott el minket uszikálási szándékunktól, ,még a hullámok sem, vagy csak kicsit (nem a parázás miatt, hanem mert erős volt a sodrásuk és folyton fel akartak lökni). Végül úsztunk egy kisebb kört, és kifelé vettük az irányt, mert cipőben/szandálban úszni bizony nehéz. Újabb napozás és fetrengés vettek kezdetét, majd mikor már nem volt ereje a Napnak, összecihelődtünk, és kerestünk egy gyorséttermet éhségünket és szomjunkat csillapítandó. Így esett meg, hogy megtapasztalhattam, hogy Angliában még a mekis wrap is íztelen. De tényleg, ennyi erővel ázott meleg papírgalacsinokat is ehettem volna.
A vonathoz vezetőúton még megejtettünk egy Sainsbury-t, ahol vettünk mandulás-karamellás-csokis Cadbury jégkrémet, sört, meg valami likőrt Katával.
Hazafelé sikonyálva röhögtük végig a vonatutat, majd a táborba visszaballagva nekiálltunk az estének, elvégre augusztus 20.-a volt, ünnepelni kellett!
Este 11-kor a még itt maradt magyarok összegyűltünk a Jo's-ban és elénekeltük a Himnuszt. Megható volt, nagyokat dobbant a szívem.
Utána meg persze folytattuk a dínom-dánomot, valamikor 4körül sikerült ágyba kerülni, de nem baj, mert ma is szabadnapom van, ismét ügyintézés okán, így ráértem kimulatni magam. Éjjel még miközben kinn beszélgettünk már pizsiben a többiekkel, láttunk egy cuki rókát a konténerek között cirkálni. Meg akartam etetni, de aztán elfelejtettem, és aludni tértem.
Délelőtt Westfieldben voltunk, bankkártya-ügyeket intézni, megleptem magam egy kistáskával és egy trikóval, meg persze megint szuvenírvásárlást is ejtettünk. Dél körül visszaballagtunk a Campbe, ebédelni és összeszedni a holminkat a nagy strandoláshoz. Az idő elég szottyadt volt, lógott az eső lába, de optimistán álltam a dolgokhoz, pláne mivel Kata direkt emiatt kért dayoffot (szabadnap), muszáj volt menni, csak Dórit volt nehéz rávenni az indulásra.
A vonat Stratford Station-től indult, kb. 50 perc, retour jeggyel hármónknak off peak (csúcsidőn kívül) 43 font volt. Leérvén Southand Victoria végállomáshoz, a vonatról leszállva még 10 percet sétáltunk egy Váci utcához hasonló sétálóutcán, és leértünk az Északi-tenger partjához. Van itt egy vidámpark is, ahová Kata nagyon szeretett volna bemenni de mi vén csoffadt tyúkok (mármint Dóri és én) nem voltunk partnerek ebben, úgyhogy maradtunk a strand opciónál.
A part tele volt mindenféle színű, szagú, halmazállapotú emberekkel, csomó nő csadorban, volt aki úgy ment a vízbe is.
Először kifeküdtünk napozni, majd mikor már eléggé sercegett mindannyiónk zsírja, Katával nekiugrottunk a fürdés menüpontnak. Dóri nem fürdött, ő a holminkra vigyázott mélyálomban. A víz nagyon hideg volt, de mi nagyon fürdeni akartunk, semmi sem tántoríthatott el minket uszikálási szándékunktól, ,még a hullámok sem, vagy csak kicsit (nem a parázás miatt, hanem mert erős volt a sodrásuk és folyton fel akartak lökni). Végül úsztunk egy kisebb kört, és kifelé vettük az irányt, mert cipőben/szandálban úszni bizony nehéz. Újabb napozás és fetrengés vettek kezdetét, majd mikor már nem volt ereje a Napnak, összecihelődtünk, és kerestünk egy gyorséttermet éhségünket és szomjunkat csillapítandó. Így esett meg, hogy megtapasztalhattam, hogy Angliában még a mekis wrap is íztelen. De tényleg, ennyi erővel ázott meleg papírgalacsinokat is ehettem volna.
A vonathoz vezetőúton még megejtettünk egy Sainsbury-t, ahol vettünk mandulás-karamellás-csokis Cadbury jégkrémet, sört, meg valami likőrt Katával.
Hazafelé sikonyálva röhögtük végig a vonatutat, majd a táborba visszaballagva nekiálltunk az estének, elvégre augusztus 20.-a volt, ünnepelni kellett!
Este 11-kor a még itt maradt magyarok összegyűltünk a Jo's-ban és elénekeltük a Himnuszt. Megható volt, nagyokat dobbant a szívem.
Utána meg persze folytattuk a dínom-dánomot, valamikor 4körül sikerült ágyba kerülni, de nem baj, mert ma is szabadnapom van, ismét ügyintézés okán, így ráértem kimulatni magam. Éjjel még miközben kinn beszélgettünk már pizsiben a többiekkel, láttunk egy cuki rókát a konténerek között cirkálni. Meg akartam etetni, de aztán elfelejtettem, és aludni tértem.
2012. augusztus 19., vasárnap
Bulizzunk? Naná!
A nagy londoni "menjünk bele az éjszakába és csapassuk"- tervünk azt hiszem, a lehető legeslegjobban alakult.
Este 9-kor indultunk be a városba, a cél Oxford Circus, onnan pedig majd kitaláljuk. Kb 50 perces buszozás (25ös) után megérkeztünk, és leszálltunk London éjszakai nyüzsgő forgatagába. Mindenhol fények, szép ruhába öltözött emberek. 4 leánybúcsús csapattal találkoztunk azalatt a pár óra alatt amíg ott voltunk.
Ezt Vikónak fotóztam, a kétszintes Apple store.
Miután kavarogtunk kicsit és nem találtunk jó bulihelyet - igazából egy bulihelyet sem találtunk Oxford Streeten - what a surprise...- Bálint felhívta egy ismerősét, hogy na akkor most légyszi mondjon már valamit hogy hogyan és hová. Így indultunk el a Piccadilly Circus felé, ami telistele volt bulizni induló fiatalokkal - idősebbekkel - turistákkal - szórakozóhelyjegyüzérekkel.
A legtöbb hely belépős, 5-10-20 fontos belépőkkel. Mi nem szerettünk volna egy egész estés nagykoncert árát kicsengetni azért, hogy bejussunk valahová, ezért inkább az olcsóbbakat kerestük.
Szinte minden hely előtt sorok álltak, mindenhova csak a személyi felmutatása után lehetett csak bejutni.
Miután feltérképeztük, hogy mit érdemes bepróbálni, találtunk egy bárt, ahol irtó jó hangulat volt, így beültünk egyet koktélozni. Én Boston Tee Party-t ittam, ami hasonló az otthoni Long Island Ice Tea-hoz, csak kicsit édesebb, gyanítom, hogy nem kevés cukorszirup is volt benne a majdnem egy deci töményet ellensúlyozandó. A legöbb koktél hasonló áron mozgott, 7.80-8.80-ért adták.
A pultosok borzasztó jó hangulatot csináltak, pörögtek, viccelődtek, és tudták (a többségük, a pultfőnök nem) hogy Magyarország fővárosa Budapest.-...és megint hiányzik a pultozás...
A képen: Sára, Anett, Bálint, én, Eszter.
Miután elfogyott mindenki koktélja, kifelé menet még Bálinttal és Eszterrel benyomtunk egy B52-t (kávélikőr, Bailey's, Triple Sec), majd átballagtunk az első bulihelyre (belépő 5 font), ahol 1-ig táncoltunk, majd, mivel az 1-kor zár, átmentünk a Clinic nevű helyre (az előző belépőt felmutatva ingyenes). Sok terem, mindegyik más hangulatú, bár mindenhol ugyanaz a stílusú zene szólt. A pultosok nővérjelmezben, a piák gyógyszeresdobozban. Hologramok a falon, próbababák úsztak a plafonon. Nem, nem voltam beszívva. Tényleg így nézett ki. Kicsit hasonlított az Instanthoz csak kevésbé volt kaotikus.
A londoni pasik félelmetes, mennyire nyomulósak, szerencsére voltak velünk munkatársaink fiúk, akik vigyáztak ránk.
A Clinic 3-kor zárt (ezek a londoniak, 2 óra után alig van nyitva valami, ez Pest után nagyon fura), úgyhogy visszaballagtunk a Piccadilly Circusre, ahol egy trombitás srác rögtönzött örömbulit csapott.
A társaság végleges összeállítása az estére: én, Bence, Sára, Gábor, Anett, Eszter, és akik a képről hiányoznak: Andris (valakivel spanolt) és Bálint (eltűnt, de aztán meglett).
Reggel fél 5-re értünk vissza a táborba, egy maratoni buszozás után, ahol én még kiültem, és beszélgettem negyed 7-ig Andrissal és megváltottuk a világot két sör társaságában, majd átöltöztem és bementem dolgozni 8-ra.
Este 9-kor indultunk be a városba, a cél Oxford Circus, onnan pedig majd kitaláljuk. Kb 50 perces buszozás (25ös) után megérkeztünk, és leszálltunk London éjszakai nyüzsgő forgatagába. Mindenhol fények, szép ruhába öltözött emberek. 4 leánybúcsús csapattal találkoztunk azalatt a pár óra alatt amíg ott voltunk.
Ezt Vikónak fotóztam, a kétszintes Apple store.
A legtöbb hely belépős, 5-10-20 fontos belépőkkel. Mi nem szerettünk volna egy egész estés nagykoncert árát kicsengetni azért, hogy bejussunk valahová, ezért inkább az olcsóbbakat kerestük.
Szinte minden hely előtt sorok álltak, mindenhova csak a személyi felmutatása után lehetett csak bejutni.
Miután feltérképeztük, hogy mit érdemes bepróbálni, találtunk egy bárt, ahol irtó jó hangulat volt, így beültünk egyet koktélozni. Én Boston Tee Party-t ittam, ami hasonló az otthoni Long Island Ice Tea-hoz, csak kicsit édesebb, gyanítom, hogy nem kevés cukorszirup is volt benne a majdnem egy deci töményet ellensúlyozandó. A legöbb koktél hasonló áron mozgott, 7.80-8.80-ért adták.
A pultosok borzasztó jó hangulatot csináltak, pörögtek, viccelődtek, és tudták (a többségük, a pultfőnök nem) hogy Magyarország fővárosa Budapest.-...és megint hiányzik a pultozás...
A képen: Sára, Anett, Bálint, én, Eszter.
A londoni pasik félelmetes, mennyire nyomulósak, szerencsére voltak velünk munkatársaink fiúk, akik vigyáztak ránk.
A Clinic 3-kor zárt (ezek a londoniak, 2 óra után alig van nyitva valami, ez Pest után nagyon fura), úgyhogy visszaballagtunk a Piccadilly Circusre, ahol egy trombitás srác rögtönzött örömbulit csapott.
Reggel fél 5-re értünk vissza a táborba, egy maratoni buszozás után, ahol én még kiültem, és beszélgettem negyed 7-ig Andrissal és megváltottuk a világot két sör társaságában, majd átöltöztem és bementem dolgozni 8-ra.
2012. augusztus 18., szombat
London party baby!
Midnight run
Ezzel alapozok az estére, már nagyon várom, az első igazán bulizós, 'Verjük szét London belvárosát, csajok!'-bulira.
Ezzel alapozok az estére, már nagyon várom, az első igazán bulizós, 'Verjük szét London belvárosát, csajok!'-bulira.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)