Kezdtünk egy bankszámla készítéssel a L'Loyds-nál, ugyanis amit a cég csináltatott nekünk (Barkley's) az semmire sem jó, ugyanis savings kártyát kaptam hozzá, hiszen elmúltam 20 éves. Savings kártya tökéletesen megfelel olyan célokra mint például a kaparós sorsjegy megnézése, kanál híján joghurt elfogyasztása, esetleg pengető készítése. Fizetni, netbankolni, utalni? Felejtsd el. Úgyhogy vettük Katával a sátorfánkot és mivel ma csak délre kellett mennünk dolgozni, kértünk időpontot a L'Loyds-hoz. Ma délelőtt 10-re kaptunk, előtte felballagtunk az office-ba ahol kértünk lakcímigazolást, munkáltatóit, továbbá, mivel úgyis már ott voltam, reklamáltam a nem elszámolt, ezáltal nem kifizetett 20 órányi munkámmal kapcsolatban, megpróbáltam új Oyster cardot kérni mert a másik holnapra lefogy, de nem kaptam, mert magamnak kell feltölteni, és ha el tudom számolni, kifizetik. Bankban kb. fél óra alatt végeztünk ketten, utána beszaladtunk Katának melós cipőt venni, mert tegnap este a szárítógép széttépte a munkáscipőjét, mamuszban meg hát ugye nem mehet, dresszkontroll van ecsém. Primarkban voltunk, megvettem a szuvenírek egy részét, nagyon tetszenek, remélem az ajándékozottaknak is fog tetszeni! Továbbá kinéztem egy csomó egyebet is amit majd meg fogok vásárolni picivel később, mondjuk jövő héten.
Mai további események: négyszer hánytam, délben csekkoltam be dolgozni, majd kb fél 3kor kezdtem el ténylegesen is dolgozni. addig hánytam, nyüszögtem, remegtem, fűben fetrengtem, ezeket random variálva, kombinálva végtelenségig. Igen, migrén. Haza akartak küldeni, de végül túléltem, hatott a gyógyszer (miután sikerült végre a többediket nem kihányni), így nem mentem haza, amiért igazán büszke is vagyok magamra, és főleg, szörnyen örülök, ugyanis ma végre LÁTHATTUNK MAGYAROKAT VERSENYEZNI, NEM IS EREDMÉNYTELENÜL!!!
Tele volt az aréna magyar szurkolókkal, mi is beültünk nézni a versenyt, üvöltve biztattuk Marosi Ádámot és Kasza Róbertet, a két induló magyar férfi öttusázónkat.
Én, Peti (Schmiddyschmiddy), Kata, Bálint
Pár perccel az utolsó versenyszám, a futás-lövés kezdete előtt
Első panorámafotóm, a Main Arena tetejéről, stílusosan
Marosi a 4., Kasza a 6. helyről rajtolt az utolsó számon
Marosi Ádám bronzérmesünk!!!
A Main Arena, szemétszdés közben, immáron üresen
Látkép a Main Arena tetejéről
Az utolsó előtti szám, díjugratás. Mindkét srác fantasztikusan teljesített, hibátlanul ugratták végig a pályát, pedig nem volt könnyű dolguk, nehéz lovakat sorsoltak nekik.
Az aréna talapzata, mérnökök, csak nektek!
Az aréna állványzata, 30 méter magas, 22.000 férőhelyes.
A nap zárásaként találtunk egy nem kipakolt csokispultot, amit a csapat betámadott, sokan nem kis túlzásba estek és több kiló csokit nyúltak be. Én 2 csomaggal hoztam, a buszmegállónál várt minket a supervisor, hogy akkor ki mit tud az esettről, ugyanis valaki észrevette, és kihívtzák ránk a rendőrséget. Végül, elvileg, sikerül elrendezni az estet, de iszonyú ciki volt, főleg, hogy magyarok visszaadtuk az elcápázott egy-két zacsi csokinkat, a feka lányok plusz egy nepáli muki pedig leléptek a kilószámra, teli dobozokkal megpakolt táskáikkal...
Félek a holnaptól, borzasztó szar volt a főnökeink szemébe nézni, pláne hogy ezt így sikerült az olimpia előtti utolsó napon elcsesznünk... Remélem sikerül megoldani a problémát, és nem lesz belőle komolyabb bajunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése