Délelőtt Westfieldben voltunk, bankkártya-ügyeket intézni, megleptem magam egy kistáskával és egy trikóval, meg persze megint szuvenírvásárlást is ejtettünk. Dél körül visszaballagtunk a Campbe, ebédelni és összeszedni a holminkat a nagy strandoláshoz. Az idő elég szottyadt volt, lógott az eső lába, de optimistán álltam a dolgokhoz, pláne mivel Kata direkt emiatt kért dayoffot (szabadnap), muszáj volt menni, csak Dórit volt nehéz rávenni az indulásra.
A vonat Stratford Station-től indult, kb. 50 perc, retour jeggyel hármónknak off peak (csúcsidőn kívül) 43 font volt. Leérvén Southand Victoria végállomáshoz, a vonatról leszállva még 10 percet sétáltunk egy Váci utcához hasonló sétálóutcán, és leértünk az Északi-tenger partjához. Van itt egy vidámpark is, ahová Kata nagyon szeretett volna bemenni de mi vén csoffadt tyúkok (mármint Dóri és én) nem voltunk partnerek ebben, úgyhogy maradtunk a strand opciónál.
A part tele volt mindenféle színű, szagú, halmazállapotú emberekkel, csomó nő csadorban, volt aki úgy ment a vízbe is.
Először kifeküdtünk napozni, majd mikor már eléggé sercegett mindannyiónk zsírja, Katával nekiugrottunk a fürdés menüpontnak. Dóri nem fürdött, ő a holminkra vigyázott mélyálomban. A víz nagyon hideg volt, de mi nagyon fürdeni akartunk, semmi sem tántoríthatott el minket uszikálási szándékunktól, ,még a hullámok sem, vagy csak kicsit (nem a parázás miatt, hanem mert erős volt a sodrásuk és folyton fel akartak lökni). Végül úsztunk egy kisebb kört, és kifelé vettük az irányt, mert cipőben/szandálban úszni bizony nehéz. Újabb napozás és fetrengés vettek kezdetét, majd mikor már nem volt ereje a Napnak, összecihelődtünk, és kerestünk egy gyorséttermet éhségünket és szomjunkat csillapítandó. Így esett meg, hogy megtapasztalhattam, hogy Angliában még a mekis wrap is íztelen. De tényleg, ennyi erővel ázott meleg papírgalacsinokat is ehettem volna.
A vonathoz vezetőúton még megejtettünk egy Sainsbury-t, ahol vettünk mandulás-karamellás-csokis Cadbury jégkrémet, sört, meg valami likőrt Katával.
Hazafelé sikonyálva röhögtük végig a vonatutat, majd a táborba visszaballagva nekiálltunk az estének, elvégre augusztus 20.-a volt, ünnepelni kellett!
Este 11-kor a még itt maradt magyarok összegyűltünk a Jo's-ban és elénekeltük a Himnuszt. Megható volt, nagyokat dobbant a szívem.
Utána meg persze folytattuk a dínom-dánomot, valamikor 4körül sikerült ágyba kerülni, de nem baj, mert ma is szabadnapom van, ismét ügyintézés okán, így ráértem kimulatni magam. Éjjel még miközben kinn beszélgettünk már pizsiben a többiekkel, láttunk egy cuki rókát a konténerek között cirkálni. Meg akartam etetni, de aztán elfelejtettem, és aludni tértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése