Waterjump

Nem bírok lábra állni. A talpam az elmúlt hét csapatása után úgy be van gyulladva, hogy nem tudok járni.
Viszont ma kicsit kevésbé volt őrjöngés, pedig 15.000 embert ugráltunk körül.
Ma volt a waterjump verseny, vágtázó, ugrató lovak, füvön, tőzegen, akadályokon, vízen keresztül. Egy brazil versenyző leesett a lováról, szerencsére pont a vízbe, egy másik eltörte a lábát.
Volt még egy telibehányt WCajtóm, az volt a mai favorit, tegnap pedig megsimogathattam az egyik versenylovat. Csak úgy odajött hozzám, és hagyta. A legdurvább versenyló értéke 10.000.000 font. Elképesztő. És én ezek egyikét simiztem.

Nehezül

Ma nagyon rossz volt. Tegnap is. 13 órás shiftek, plusz az utazás. Az elmúlt hétben napi 4-5 órákat aludtam. Ma még a mécses is eltört. Kell pár tábla csoki. Rohadt gyorsan.
- sok liter összegyűlt férfipisiben nyúlkáltam a piszoárban
- eldugult WCkből szedtem ki a nem odavalót
- veszekedtem sok tahó angollal akik síkhülyének néztek
- nem találtam Blackberryt a lelátótakarítás során, de még csak egy iPhonet sem
- nincs normális kávé
- egy koszlott bevándorló tahó feka közölte velem hogy nem hajlandó olyannal tárgyalni aki papíron nem, csak gyakorlatban a főnöke és nem beszél angolul (végül a srácnak nem kell jönnie többet)
- ma én voltam a Main Arena mosdótakarító csapatának vezérarca, ami felelősséggel jár, pluszbérrel sajna nem:(
- volt már lovasverseny. Gyönyörűek!
- előjöttek megint a mókusok. Majd teszek fel róluk is, meg a pacikról is képeket.
Végkimerülök...3...2...1...píííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí_________________________

Opening ceremony

Beindult a káosz. Napi nettó 13 órákat dolgozunk, plusz az utazás oda-vissza 1-1 óra busszal-sétával. De végre megkaptuk a céges Oyster kártyánkat, így legalább nem a kis zsebpénzemből kell az útiköltséget finanszíroznom. Eddig kb csak arra költöttem, de arra két hét alatt kb 30 fontot. Zúzósak itt az árak, nagyon drága a közlekedés. Cserébe legalább rendezett, jól használható és viszonylag gyors.
A naponta megtett kilométereim száma úgy érzem nem is lineárisan, inkább exponenciálisan növekszik, de legalább a nyár végére olyan combom meg vádlim meg fenekem lesz hogy ihajj! Meg cserélhetem le az összes gatyámat:)
Szóval zúzás van, holnap pl 3/4 5-kor kelek, aminek már csak a gondolata is fizikai fájdalmat okoz.
Hazafelé Stratfordot ellepték a sünök én ennyi rendőrt még életemben nem láttam ekkora helyen. Intézkedtek is, a felüljárón letartóztattak pár bringás tüntetőt, ott állt pár fiatal bilincsben, elég furi látvány volt.Pedig épp oda akartunk felmenni nézni a ceremóniát, hátha látunk valami izgalmasat. Hülye tüntetők.
A megnyitó ceremóniát a kantinban néztük, egy órával a vacsoraidő lejárta (9ig van kaja) után kikunyizott rapidvacsi közben. Nagy volt a riadalom, mert az országok felvonulása alatt, ami ha jól tudom még mindig tart, el-elment az adás. Amikor Hong-Kongnál eltűnt a kép, már szinte macskaköveket hajigáltunk, mint valami lelkes francia forradalmárok, de végül Hungaryra visszajött a kapcsolat, nem mert velünk kikezdeni a média ördöge, túl sokan voltunk. Megrengette a kantin falát a RIA-RIA-HUNGÁRIA!

OFF: Fordítás

Egy pici megjegyzésem van a bloggal kapcsolatban: azért írom minden angol szó mellé zárójelesen hogy mit jelent magyarul, mert (remélem) a családom is olvassa. Közülük viszont páran nem beszélnek angolul, és szeretném, hogy ők is teljesen megértsék a sztorikat. Tehát nem szájbarágás vagy gyengusz angoltudásom fitogtatása vagy valami ilyesmi a célom, mielőtt még valaki elértené a szándékot:)
Köszi:)

Camp

A mai nap az utolsó léha szabadnapom. Kezdtem azzal, hogy lekéstem a reggelit. Folytattam egy mogyoróvajas-lekváros pirítóssal meg egy nagy pohár tejeskávéval. Mialatt ezt kebeleztem, megtalált Zsombor, aki épp a nightshiftjéről (éjszakai műszak) érkezett haza, és úgy döntöttünk, bemegyünk a Westfieldbe (Európa legnagyobb bevásárlóközpontja), egy-két dolgot elintézni. Nekem szinte minden ismerősöm dolgozott vagy még aludt, egyedül meg nem merek itt sétálgatni mert egy kicsit gettó a környék úgyhogy örültem Zsombornak. Meg amúgy is jött még nekem egy csokival, amit meg is kaptam tőle, és ami a híreszteléseknek eleget téve TÉNYLEG baromi finom!A nagyja már elfogyott.
Vettem továbbá végre egy tükröt(szobában nincs, fürdőben van, ott cserébe konnektor nincs, tehát a vaktába hajszárítás problémaköre eztán kihúzva a listáról.

Egész hétre 30 fokokat mondanak, mindenki trikóban, most még a tábori dolgozóknak is megengedték hogy ne a munkaruhában dolgozzanak mert az rohadt meleg. Mindenhol napozó emberek fetrengenek, tiszta nyaralás-hangulata van, iszonyúan élvezi mindenki főleg az elmúlt 3 hét szar időjárása után.

A mai napi shoppingtúra meglepő tapasztalása: Angliában is képesek elromlani a buszok:

Mivel szabadnapom van, ezért végre volt egy kis időm, és csináltam egy-két képet a szállásunkról.

 A kabinunk, előtérben az én ágyam. Alul alszom, felül egyelőre a ruháim vannak, mert még csak 4en vagyunk. Sajnos amint jön még valaki, le kell pakolnom onnan, de addig bizony szabadon garázdálkodhatok:)

 A cuccaim egyik része, igazából csak a kaják:) Annyira tele van a hócipőm a minden napra egyél chipsettel hogy már csak gyűjtöm őket. Apokalipszis esetén forduljatok bátran hozzám.

 A szoba a másik sarokból nézve.

Hiperbiztonságos széf, inkább csak simán polcnak használjuk, mert az viszont nincs.

 Fészkem, meg a maci, meg a frissen kimosott szuper pizsim amit Vikótól kaptam, eredetileg fehér volt, most rózsaszín. Kimostam a zsírúj ágyneművel. 5 éve mosok magara, ez az első színezős mosásom, még szerencse hogy csak egy fehér cucc volt benn:)

Kantin, a leghátsó asztaltól fotózva. Kaja még mindig finom, csak eléggé unalmas hogy minden nap ugyanazt adják. Most azért vannak kevesen mert igazából nincsenek is kevesen, a képtől balra kb 100 embernek tartják az induction day-t, mindenki aki frissen érkezik, kap egy kiképzést videóval meg ilyenekkel, hogy mi lesz a feladata, mihez mit használjon, hogyan viselkedjen, ilyesmik. Én az enyémet elejétől végéig végigaludtam (előtte 12 órát dolgoztam éjszaka, és összesen másfél órát aludtam), szóval nem valami nagy szám. A többi részen viszont azért vannak kevesen, mert mindenki dolgozik, csak én vagyok léha (igazából mára már beteltek a munkahelyek a táborban), vagy alszik, vagy a belvárosban van. Én még nem akarok belvárosba mászkálni mert sajnos ott folyik ki az ember kezéből a pénz, azt meg nem akarom, mert elvileg csak pénteken kapom meg az első fizetésemet.

Szombaton magyar este volt, meg Camp Clean Got Talent, a nyertesek belépőt nyertek az olimpia megnyitójára, úgyhogy rájuk most iszonyú irigy mindenki. A magyar est jó volt, megmutattuk mi az a magyar virtus, csak az egyik srác fél 1 körül úgy döntött felmászik a kantinban az egyik asztalra és onnan bodysurfingel, egy dolgot viszont elfelejtett: hogy mögötte nem áll senki, viszont a föld beton. Az infópultos srác az utolsó pillanatban rohant oda és kapta el, hogy a feje ne loccsanjon a betonon. Aztán diszkréten lekapcsolta a zenét és jó éjszakát kívánt mindenkinek. Para volt.
Ezt a kis intermezzot leszámítva tényleg jó volt, bár nehezen indult be a buli, de végül mindenki csapatta. Részleteket nem írok le (rólam nincs semmi extra sztori, inkább én pasztoráltam a többieket, de másokról annál inkább). Ami Londonban történik, Londonban marad:)

Greenwich

Még nem is írtam a greenwich-i mnkámról. Az olimpia idején, de már most is főként ott dolgozom. Greenwich Park lesz az öttusa helyszíne. Lovakkal, meg mókusokkal. Na jó, galambok is vannak, de azokat leszarom. Ők is engem (még nem történt meg, de előbb-utóbb úgysem úszom meg és letoj(ik?) egy), úgyhogy legalább kölcsönös.
A kiutazás előtt minden cleanernek (takarító) jelentkező személy kapott, vagy legalábbis a szerencsésebbek kaptak (mint kiderült, egy a hányad kb. 1/3-a a teamnek, úgyhogy én bizony igen-igen szerencsésnek mondhattam magam) egy rostert, amin az ittlétünk ideje alatti beosztás volt megtalálható. Az enyém július 12.-től szólt augusztus 12.-ig, 3X2 nap szünettel az elején, majd 24.-e után minden napra, 8-12, átlagosan kb. 11 órákra. Ez egy nagyon jónak számító roster volt akkor. Máig is az, mert a szabadnapokat ki tudtam tölteni Eton Dorney-val és tábori munkával. Már csak egy darab szabadnapom lesz augusztus 12-ig...
Mindenki rostere tartalmazott néhány további információt is, többek között a precinct maganerünk nevét (területi felelős-ő a nagyfőnök. uff.), az enyém Jay Adderley lett, aki egy ronda, kövér, igénytelen (egy akkora lyuk van a cipőjén amibe az öklöm is beleférne, továbbá mindig kilóg a kőművesvágás, úgyhogy a lányok között egy alapszabály hamar elterjedt: ha Jay hátat fordít, sose nézz utána!) , de annál rendesebb, csupaszív, örökké vigyorgó, vicces, segítőkész 30 körüli srác. Az ő asszisztense Kate, szintén 30 körüli, aki egy tündéri ausztrál csaj, általában képben van, de ha nincs is, nem rest utánanézni a dolgoknak, ha valami nyűgünk van, mindig őt kell keresnünk, mindenben segít. Például az első munkanapunk délutánján megemlítettük neki lányok, hogy ha megoldható, szeretnénk majd túlórázni, és a szabadnapjainkon is dolgozni. Azóta nincs kb. szabadnapunk:). Ő az egyetlen eddig itt Londonban a magyarokon kívül, aki ki tudja ejteni rendesen a nevemet, illetve nem volt rest addig nyaggatni, hogy hogyan kell ejteni, amíg végül megtanulta. Mindezt a második munkanapom végére. Amúgy minden főnökünk ilyen fiatal, vagy ha nem is fiatalos, de kedves. Van még egy Timünk, meg egy indiai hapsi akinek még mindig nem tudom a nevét. Timtől eleinte féltem mert kopasz és mindig úgy hunyorog, mintha mérges lenne, de aztán rájöttünk hogy valószínűleg szar a szeme, egyébiránt ő is nagyon aranyos. Ja igen, meg van egy Jake, aki adminisztrátor elvileg, de minden szirszart ő csinál, kukászsákok bevételezése, raklappakolás, ilyesmik. Ő a mindenes fiú, ő olyan 25 körüli, és eléggé buta, de legalább olyan gettólondoni akcentusa van, hogy általában nem értem, mit mond, szóval lehet, hogy ő meg engem néz butának.
Egyébiránt én nappal fogok dolgozni, most még mindenki nappal dolgozik, sajnos azokkal dolgozom együtt, akik majd éjszakások lesznek a játékok alatt. Ez azért szomorú, mert nagyon megkedveltem őket, és a lányokkal is nagyon jól tudunk már együtt dolgozni, a másik teamből pedig nagyjából senkit sem ismerek, bár azt mondják, ő is nagyon jó arcok, ennek ellenére nem lesz könnyű beleszokni egy már kialakult team rendszerébe.
Greenwich Park egy igazi mesevilág, ha megkapom Anettől a képeket, megmutatom, az enyémek valahogy nem lettek olyan jók, mint az övéi. Mivel természetvédelmi terület, nagyon vigyázni kell mindenre, legfőképp a fákra, bokrokra. Ma egy géppel valaki letört egy méretes ágat az egyik fáról, figyelmetlenségből, emiatt a cégét 15.000 Fontra büntették meg, ugyanis minden fa biztosítva van. A legdrágább 54.000 Fontos

Kedden szemetet kellett szednünk a parkban, és rábukkantunk az Obszervatórium kertjére. Állítom, ilyen szép kertet még életemben nem láttam. És még mókusok is voltak! Olyan barátságosak voltak, hogy egész közel jöttek hozzánk, és az egyik megfogta az ujjam! Annyira kis puhák, cukik, selymesek! Majd' egy órán át ott fetrengtünk a fűben, acélbetkóst lerúgva, sisakot eldobva, napozva, mókusgyönyörűzve.
A másik klassz dolog ezen a munkahelyen, hogy a cégünknek van 4 golfautója, amiből 3-at eszközszállításra, egy 6 személyest pedig személyszállításra használnak. A hét elejétől kezdve mindegyiket vezethetem én is! Eddig még csak a 6 személyest vezettem, 15 km/óra sebességgel hasítottunk a lányokkal egyik épülettől a másikig. Bár lehet, hogy volt az 20 km/h is!
 Ezeket amúgy buggy-nak hívjuk ('bággi'). Nem tudom ez-e az igazi nevük is, de itt így híják. Mindenesetre klassz buli!

ETK

Jóhír: elfogadták a módosítási kérelmemet a szülésznő szakra, így az elírást módosították, nappali képzési jelentkezésre. Egy sziklával kevesebb.
24-én kiderülnek a ponthatárok, szeretnék örömömben sírni és berúgni. Drukk-drukk-drukk!
Rengeteg most érettségizett vagy most mesterszakra jelentkező van a Campben, úgyhogy 24-én itt tuti elszabadul a pokol!

Utolsó munkanapom a kajak-kenu bizniszben

Nagyon sok problémám van az itteni netkapcsolattal. Igazából ez az egyetlen dolog, ami itt zavar, de ez borzasztóan. Most itt reggel 6 van, egy órával előbb keltem, hogy talán hajnalban tudok picit netezni, akkor talán nincs annyira leterhelve. Végülis, úgy néz ki, működik:) Mostantól már csak a magam testit kell megerőszakolnom hogy emiatt korábban keljek.
A tegnapi napot végigaludtam. Végre volt egy szabadnapom, amit ezer dologgal terveztem eltölteni, végül aludtam. Azt azért hozzáteszem, hogy miért.
Tegnapelőtt 5kor kelés, elvileg fél 6kor indult a busz Eton Dorneyba, gyakorlatilag negyed 7kor indultunk. Kb másfél órás az út, majd 8tól 5ig zuhogó esőben a 2000 fős lelátó székeit mostuk, hogy tiszták legyenek (?!?!). Mivel építési terület, ezért acélbetkósban, munkavédelmi sisakban, láthatósági mellényben. A kedvenc olasz supervisorunktól, Mirjamtól (reggel a szemével együtt nyílik ki a szája, értelmetlen hülyeségekről karattyol megállás nélkül a csodás olasz akcentusával, emellett buta, értetlen és hisztis)  kaptam egy 8as bakancsot (otthoni számozás szerint 44es...) abban bohócoztam végig a napot. A biztonsági szabályok elsője: If it's not safe, don't do it! (ha nem biztonságos, ne csináld), mát ez minden volt csak biztonságos nem. Ja, a lábam 39-es...
Kicsit felfáztam, ami nem csoda, hiszen folyvást vizes cipőben dolgozom, aminek következménye az óránkénti pisilni futkosás. Na az aznapi team leaderünk (csoportvezető) az utolsó másfél órában nem engedett el pisilni, mondván bírjam ki, mindjárt végzünk. Nem hittem el. De leginkább azt nem, hogy a nap végén megkérdezték, hogy jönnék-e másnap is, és mikor kategorikusan kijelentettem hogy én erre a helyre többet be nem teszem a lábam, nem értették. Ja, könyöródákat kellett intéznem azért a managerhez, hogy kaphassunk vizet (inni), mire mondta, hogy oké, megpróbál szerezni, addig meg tartsuk hátra a fejünket, nyissuk ki a szánkat és igyuk az esőt. És így szokjon le az ember a csúnya beszédről?!

Egyébként Eton Dorney fantasztikus hely, nagyon szép, és irigylem azokat akik a játékokra oda lettek beosztva, a kajak-kenu biztos baromi klassz lesz, főleg a magyar vonatkozások miatt.

Ez a célvonal. Az Athletes's Lounge-ból fotóztam. A tó mesterséges, 2 km hosszú, tőle balra egy kis sziget, aminek a túloldalán egy gyakorlótó is van. A szigeten látható baloldalt az esőben lemosott ominózus lelátó.

Miután Eton Dorneyban 5kor végeztünk, jött egy majd' 3 órás út vissza a szállásunkra, ahol Sztahanov Ildikó még kért magának egy 12 órás, este 8-tól reggel 8-ig tartó nightshiftet a szálláson.
Ezért aludtam tegnap délután 5-ig.
Miután felkeltem, bementünk Adrival a központba egy-két dologért, például feltölteni az Oyster kártyámat, és hogy 2 hét elteltével végre kifésülhessem a hajam (O. Ildi tábortárs véletlenül magával vitte a még Silverstone-ban kölcsönadott fésűmet Eton Dorney-ba. Ő sajnos nem csak kiutazott hanem ki is költöztették, úgyhogy volt egy fésűm.) De most már van egy új, úgyhogy örvend a hajam!!!

Képek 2.0

Silverstoneban a sátor előtere-részlet...Ez még, amikor mindenünk tiszta volt.

Életem első Guinesse. Nagyon sokba került, és nagyon életmentően jól esett.

Pózolj telefonfülkével, csinálj 10 beállított képet, majd egy pillanatképet, ami a legklasszabb:)

Trafalgar Square, Andi, Dikó.

Trafalgar Square.

Pass

Megvan a Passom!
A PASS:
-fontosabb a személyidnél, az útlevelednél, a bankkártyádnál
-a férjednél, feleségednél, a gyerekeidnél
-fontosabb nálad is, hiszen te PASS nélkül nem lehetsz. PASS nélküled lehet.
-ha elveszíted, elveszítettél mindent. MINDENT! Mármint adieu olimpia.
-ölelgesd, szeretgesd, vigyázz rá, neveld, tedd boldoggá. Ő a legfontosabb mostantól számodra.
Ezen szavakkal próbálta érzékeltetni a Precinct 2 (a kettes körzet, ahová én is be vagyok osztva) managere a PASS jelentőségét. Megértettük. Azt hiszem, beleégetem a bőrömbe, a retinámba, talán az ujjlenyomatomat is átformálom a PASSon található vonalkód rendszerévé. Nehogymár baj legyen.

Délután elindultunk gumicsizmát venni, mondanom sem kel talán, de gumicsizmán kívül ezer mást vettem. Tornacsukát (kék-zöld-fehér), trikószoknyát, blúzt, hajdíszt, Neocitrant (még mindig szarul vagyok), tűt-cérnát. Ja és a legjobb: egy halványrózsaszín szalmakalapot!!!

Amúgy megvolt az első hivatalos munkanapom az olimpiai meló keretében: nightshiftre lettem beosztva a Campbe. A feladatok: zuhanyzók, WC-k, csapok takarítása, feltöltése, csikkfelszedés, kukaürítés (ezt végül mások nyerték meg mert olyan svunggal estem neki a zuhanykabinoknak hogy még az előző évi koszt is lesúroltam róla - 2 és fél órámba telt, undorító volt). Hajnal 2-től reggel 8-ig dolgoztam. De legalább végre kaptam esődzsekit.
Holnap lesz az első munkanapom Greenwich Parkban. Mókusok, megyek!!!

Képek is jönnek nye

Első söröm Angliában, Foster múgy, nem rossz.

A VIP épület bejárata, itt dolgoztunk a Forma1-en. Erről még lesznek képek.

Íme, a vacsim maradék fele. Párolt zöldség, friss zöldség, főtt újkrumpli, leveles tésztában sült darálthusi.

"I had to climb up here just to say hello." Tipikus emeletesbuszról láttuk, a buszmegálló tetejére ragasztva.

Cambridge Circus. Ma asszem négyszer esett amíg várost néztünk. Singingeltünk.

M&M's shop. Minden baromság ami semmire sem jó, de M&M's-es.És dugig volt emberrel.

Fülke. Majd töltök fel pirossal pózolósat is, mert olyan kell.

BigBenek a Trafalgar Square-ről nézve.

Régi templom. Be nem mentünk, hazafelé láttuk útközben, nagyon hangulatos.

Utolsó nap 5ig dolgoztunk, aztán visszasétáltunk a kempingbe. A pálya mellett fesztivál, Redbull rendezésében, PlanB meg ha minden igaz, Roxette koncert volt. Kikértük életem első pint Guinessét, és enjoykodtunk. Aztán elindultunk mert gyűltek a felhők. Alap hogy szarrá áztunk, a Guinessem felhígult az esőtől, de persze megittam. Jóhogy:) Volt még egy csomó időnk a kempingben mert a buszunk éjfélkor indult, úgyhogy páran leléptek guberálni, ugyanis tipikus külföldi fesztivál volt a kempingben: összeszedelőzködnek, és mindent otthagynak. új gumicsizma, esernyők, sátrak(nem is akármilyenek), fél tálca sörök. Katáék összeszedtek 40 doboz sört, megint mások megint rohadt sok sört, gumicsizmákat lejmoltak, nekem is lett egy tök jó kis esernyőm. Egész hazaúton mindenki sörözött, és még kb a hétre fel vagyunk szerelkezve. Tiszta pazarlás! Én csak esernyőt hoztam, mert tök cikinek éreztem a helyzetet. A többiek jóval bátrabbak voltak. Volt két csaj, nem tőlünk, valami idegenek, akik minden üres sátrat végigguberáltak. Na, az azért elég gány volt...

.picsa.

Gondoltam megkeresem Lucát, aki tudott titokban mobillal fotózni a Forma1-en hogy elkérjem a képeket. Bementem a Joe's Place-be (fesztiválsátor az étkezővel szemben, bárpulttal, sörrel, biliárdasztallal, csocsóval, fotelokkal, internettel). Bent éppen HétköznaPICSAlódások üvöltött. He :D

Silverstone

Mivel az elmúlt napokban nemhogy Internet, de még csak áram közelében sem voltam, így az elmúlt hét (szerdától mostanáig) eseményeit papíron kezdtem el rögzíteni. MIután megérkeztünk Silverstoneba, és felállítottuk a sátrat, másnap reggel még volt időnk délelőtt, akkor írtam ezeket a sorokat a Champagnat atyás aporos füzetembe. Olyan mértékig ki voltam készülve, hogy a saját írásomat is alig bírom elolvasni, pedig én nem a ronda írásképről vagyok híres.
Tehát következzék a papír digitalizált formája:

Júli 5., Silverstone, 2012.

Tegnap 11 órára terveztük az indulást Stratfordból Silverstoneba. A cél: Forma1, box utca. 11-kor még javában a banki ügyeket intéztük (elég bonyolult, mert nem nagyon lehet legalább 3 hónap angol lakcím meg állás nélkül folyószámlát nyitni itt, úgyhogy a Cleanevent szerződött a Barkley's angol bankkal, náluk nyithattunk folyószámlát úgy, hogy cserébe az első fizunkból automatikusan 30 fontot egy megtakarítási számlára utalnak át, ahonnan azt egy hónap után vehetjük csak ki). Nem melesleg egyéb problémák is felmerültek. Külön ramazurit kellett csapjunk azért, hogy a távollétünkben ne kelljen a szállásért-kajáért a napi 18 fontot kifizetnünk a Campben. Ha minden igaz, nagynehezen beleegyeztek.
Délután 1-kor gyülekeztünk a Camp előtt. Andival mindketten a nagy bőröndöt hoztuk, hogy beleférjen a Campből kicsempészett meleg paplan. 26-an, plusz a guidingos Marcikkal 28-ra kiegészülve elindultunk Stratford Center felé, ahonnan 4 megállót metróztunk addig a különbuszig, ami elhozott Silverstoneba. Stratford Stationnál megvettük az Oyster Cardunkat, ami egy bankkártya méretű, PayPal jellegű kártya, 5 fontért lehet kapni, ha már nem kell, 3 fontért visszaveszik. Fel lehet tölteni előre, és szenzor van felszerelve, ami beenged/kienged ha odaérinted a kártyát. A megtett távolság arányában vonja a pénzt a feltöltött egyenlegről. Én 5 fontot töltöttem rá, egy kis időre elég lesz az is. Az egyik előnye ennek a kártyánk, hogy ezzel olcsóbban lehet használni a buszt. Hogy mennyivel, azt még nem tudom, majd kiderül.

Ezután bementünk a Plazába, aminek az eleje olyan mint otthon egy Plaza, de minél hátrébb mész, annál brutálabb bazársorrá válik az egész, tök jó hangulata van:)
Sok embernek nem volt hálózsákja, meg fehér ingje, ezeket ott meg tudták venni, bár végül, mire mindenki vett ilyen-olyan ingeket, kiderült hogy nem is kellett volna fehér ing mert kaptunk egyenruhát. Mivel nekünk minden szükséges holmink volt, ezért csak shoppingoltunk Andival és Szabinával. Találtunk egy Poundlandet, ahol minden egy font, rengeteg féle Cadbury csoki, mogyoróvaj, gumicukor, meg minden szirszar. Hazára be kell majd vásárolni, egyre erősebben gondolkozom, hogy repülő helyett busszal kell majd hazamenni (80 kiló mogyoróvaj/csoki, stb...).
Kinéztem továbbá egy butikban nagyon klassz maxiruhákat, ha megjön az első fizum, veszek is egyet, nagyon jól néznek ki! Végül csak egy kendőt vettem, nagy hasznát is vettem Silverstoneban.

Fél 5re értünk k a buszhoz, a beígért másfél órás út végül 4 órássá vált. Zuhogó esőre érkeztünk, minimum 4 kilométerre a boxutcától (a beígért "közvetlenül a munkahely melletti szállás"-hoz képest elég lehangoló). A sofőrök szó szerint kidobálták a csomagjainkat a buszból, az én bőröndöm jópár percig állt egy méretes pocsolyában, mire megtaláltam. Minden cuccom átvizesedett azonnal. Nakig sárosan bepakoltunk mindent a konténerzuhanyzókba, WC-kbe. Ott legalább addig sem áztak. A fiúk nekiálltak esőben sátrat állítani, több-kevesebb sikerrel. Olyan 6-7 sátor lett felállítva, mi, lányok egy 10személyes sátorba kucorodtunk be, egymás hegyén-hátán. A táskák nem fértek be, azok 4 napig az előtérben áztak. megpróbáltunk aludni, de elég nehéz volt, mert minden ami a hálózsákból kilógott, azonnal vizes lett. A hajunk, az zoknik, minden. Az egész melót vizes cipőben csináltuk végig, sokan meg/fel is fáztak. Én viszonylag jól megúsztam, csak a torkom fáj.
Másnap reggel 8 körül összeszedelőzködtünk, 2 ember elvileg 9kor kezdett volna,a többiek 2-kor. Én 2-re lettem beosztva, addig a sátorban voltunk, és vártunk. Kijött a Ryanstól (az alkalmazó takarító cég) a főnökünk, Kieran, aki a végén már üvöltve fuckolt, mert nem tudtak megegyezni a mi főnökeinkkel, elég gáz volt. Végül 2kor elkezdhettünk dolgozni, de például jelenléti ívet a harmadik napon láttunk először.
A box utca helyett végül a VIP épületet takarítottuk, ami nem volt nehéz. Végig mosolyogni kellett, és "look busy". Azaz csinálj úgy kamumunkát, mintha nagyon el lennél foglalva. Csillogóan tiszta ablakokat pucoltunk, sepergettünk tiszta szőnyegeket, meg ilyesmik. Utolsó nap volt durva, aznap WC-ben voltam egész nap, és elég húzós volt, ugyanis nem volt a WC-kben kefe, csak nálam egy darab. A részleteket a képzeletre bízom.

Rengeteg dolog történt, ha lesz bennem kicsivel több lendület, még mindenképpen írni fogok, van miről, de mostanra már elfogyott a szufla.

Chips

Majdnem elfelejtettem, az ecetes chipsen (és mint kiderült mára, a sóson szintúgy) található felirat a következő:
"KP Crisps can be enjoyed as part of a healthy diet and lifestyle. Have you got the balance right today?"
szabad fordításban valami olyasmit jelent: "a KP chipseket egy egészséges étrend és életstílus részeként élvezheted. Megvan már a mai egyensúlyod?
Ezen röhögtem tegnap este. Hülyék.

Szösszeneet indulás előtt

Nemsokára indulunk Silverstone-ba. Másfél órás buszút vár ránk, (előtte pedig x, mert nem tudjuk hol vesz fel a busz) ami a hétfői 26 óra után már sima liba:).
Ez a munka az utolsó pillanatban jött, VOLTon hívott az egyik szervező, hogy lenne-e kedvem, ugyanis bá 3.-án érek ki, valószínűleg még egy jó hétig nem lesz munkám előreláthatólag. Persze bevállaltam. Röviden összefoglalva: a konkurrens cég alkalmazásában fogunk dolgozni a Forma1 VIP szekciójában: vezetői irodák, MediaRoom, üléstermek, boxutca. A munka 5-től 8-ig fog tartani, kb 30-41 órát fogunk dolgozni. A dolog szépsége, hogy fejesek (nagyon nagy fejesek) között fogunk szemetet szedni, asztalt törölgetni, fehér ingben. Hmmm...
A dolog cifrája: légy csinos, mosolyogj, elegánsan dolgozz, miközben a szállásod egy sátor. Komolyan, sátorban fogunk aludni az elkövetkező 4 napban. 
Sajnos fotózni nem lehet majd, elég szigorú biztonsági rendszer lesz életben, aki fotózik, levágják a karszalagját. És az bizony ciki. Már retinakamerákat, söprűbe építhető fotóapparátokat és hasonlókat vizionálunk, hátha:)
Nagyon kíváncsi vagyok, biztos jó muri lesz. Sátrat elvileg szereztek a szervezők, hálózsákot hoztunk, továbbá kicsenjük az itteni takaróinkat, mert azok nagyon jó melegek. Iszonyú méretű lett a bőröndöm, pedig csak egy-két ruha, meg egy bazinagy takaró a tartalma. Hát, izgalmas lesz!
Tegnap este elfogyasztottuk az első korsó sörünket Londonban, nagyon finom volt, bár a végére majdhogynem ráaludtam a műanyag korsó szájára. Hiába, a buszon alvás minden, csak nem pihentető.
Ma reggel megkaptuk a 4.-5. kajaadagunkat, és ezen mennyiség után bizton ki merem jelenteni, hogy a kaja bizony minden elvárásomnak ellenszegülve kurvajó. Bőséges, ízletes, guszti, nagy választékkal. Minden étkezéshez kapunk gyümölcsöt, választhatunk rostos (100%os) gyümölcslevek, üdítők (Pepsi termékek) és ásványvíz között. Reggelire ma például frissen sütött péksütik (croassaint, kakaós csiga, lekváros párna, brutálcsokis muffin stb.), befőtt, joghurt, kétféle müzli, szalámi, sonka, narancs, banán és még kutyafületudja mi minden között válogathattunk, minden nagyon finom volt. Az ebéd általában launch pocket (papírzacsiba csomagold ebédegység) ami tartalmaz: szedvicset (ma pl tipikus vákuumcsomagolt háromszögszendvics, mint a crocodille otthon), gyümölcsöt, joghurtot, ásványvizet, muffint(tegnap áfonyás, ma toffee-s, eszméletlenül finom!), és egy kis zacskó chipset(ma megúsztam az ecetest, helyette sósat kaptam, huh'). Vacsi tegnap lasagne, sültkrumpli, fűszervajas pirított baguette és friss vegyes saláta volt, as much you want. Tehát ne aggódj anya, nem fogok elfogyni, sajnos...
A zuhanyzó teljesen kultúr, bár a hajmosástól már előre félek, ugyanis egy nyomásra kb fél percig működik, folyton nyomkodni kell, de legalább nem hideg. Tiszta, higiénikus. minden épület ajtaja mellett (társalgó, bar, mosdók) sanitizer pumpák vannak felszerelve (kézfertőtlenítő oldattal). Ma reggel sikerült megtalálnom egy nem zárható (a párától nagyon sok ajtó megvetemedett) zuhanyfülkét, na, gondolom sebaj, a zuhanyajtó úgyis tejüvegesített, nem látni át rajta, úgyhogy ráterítettem a fülkeajtó helyére a törölközőmet, és elmentem zuhanyozni. Természetesen nem telt bele egy percbe és fiúhangokat hallottam a konténerben. Kiderült, hogy megtaláltam a koedukát zuhanyzót, nem véletlenül volt külön kis fülke kialakítva a zuhanyzónak, és még egy további ajtaja is... Na sebaj, chucknorris voltam, senki nem látott meg ahogy pucéran hadonásztam a törölközőmért:). Jellemző...
Remélhetőleg hamarosan Silverstone-ból jelentkezhetek, drukkoljatok a wifiért!

Welcome to London

Hátakkor bizony megérkeztünk. 26 órás út, kényelmetlen busszal, nicholascage féktelen haragja, Csalagúti majdnem-szívatás, és a legjobb: ESŐ.
Így kezdődött a nagy kaland ami valahol tavaly ősz táján indult útjára egy (már igazából nem is emlékszem pontosan, talán Nóri említette) kósza infóval, miszerint a Cleanevent nevezetű ausztrál cég venue cleanereket (takarítókat) keres a 2012-es olimpiára. Én pedig felcsillanó szemmel, természetesen jelentkeztem. Februárban interjú, ami inkább pofavizit volt egy random szórással összekötve, ami végén én bennmaradtam, és ez jó volt. Azóta összevissza levelek, félinfók, hülyeségek kavarognak az éterben, amit mindannyian akik az útra készültek, egyre nagyobb feszültséggel figyeltünk. Mindenesetre, miután vasárnap délután holtfáradtan hazaértünk VOLTról, Vikóval elindultunk bevásárolni a maradék szükségest, úgy mint kaja, backupgyógyszer. Elég ramaty állapotban voltam köszönhetően a szombati bungee jumpingnak, majd lassacskán Vikó is kezdett szarul lenni, de hősök voltunk és megcsináltuk. Este 8ra már a második adag ruha is mosásban volt, szerencsére a dögmelegben a hajnali rapidpakolásra megszáradt minden. 4kor kelés, pakolás, 5kor Vikókeltés, siessbögre, mindenmegvan?, nemtudomfájmindenem, induljunk, jajdemégkávé, jajténylegkávé, induljunkmertelkésel, bögreigyekezzmertkésésbenvagy. 10 perc késéssel de odaértünk a Hősök terére, buszra felszáll, torokban bazinagy gombóc, könnyet a szem sarkából elmorzsol, indul...
Az út rohadt unalmas volt, naplementére értünk Belgiumba, ami viszont nagyon tetszett, olyan kis cuki ország. Legalábbis autópályáról...
Éjjel fél 3-ra értünk a La Manche-hoz, ahol a Csalagúton terveztünk átkelni. Buszból kiszálltunk, előtte még kitalálták hogy minden holminkat ki kell vennünk és azzal együtt kell átmenni a check-in-en. Végül ezt az ötletet elvetették. Pedig nagyon bírtam volna, pláne mikor megtalálták volna a két csík Marlborot amit az egyik lánynak hoztam ki. A határőrök cukik voltak, nem szívóztak csak rötyögtek a kómás fejünkön (kb 4 busznyi hullafáradt fiatal egy rakáson). Buszba vissza, busz be a vonatba, indulás 3:25kor. Nem volt kellemes, enyhe tengeribetegség kezdett eluralkodni rajtam. aztán elaludtam. Reggel kb. 7re értünk a táborhoz, sokadik dudálásra be is engedtek minket. Eső, hideg - what else?... Ma este még lesz egy meetingünk ahol elmondanak minden fontosat, elvileg páran most elmegyünk Silverstoneba, mert itt a Campben még kevés a meló, úgyhogy 5.-től 8.-ig a Forma1 boxutcájában fogok ingben és elengáns ruhában (nem vicc, először kosztümöt kértek...) szemetet szedni. Nem nagyon várom tekintve hogy hideg van, esik az eső, és előreláthatólag Silverstoneban sátorban fogunk aludni. De legalább 4 nap munka már tuti.
Délben ebéd, ja, amúgy reggelit is kaptunk, reggeli meleg volt, bőséges, és finom. Ebéd pocket launch, papírzacsiban áfonyás muffin (nagyon finom), joghurt-ezt még nem kóstoltam meg, ásványvíz, narancs, szendvics(ilyen édes ketchup meg parizer van benne), meg chips---SÓS-ECETES!!!!---azt hittem a bokámat lefosom. nemjó, nemjó, nemjó. De megettem, mert tápanyag.ja és rá van írva ilyen extrém demagóg baromság, amit ha legközelebb is kapunk, leírok, muszáj szó szerint idézni.
Kaja után séta, telefont kelt szerezni, mert angol telefonszám nélkül nem nyithatunk bankszámlát. Bementünk az O2-be, és kértem egy Sim-kártyát. a plakáton az volt írva, hogy 15 font feltöltéssel ingyen telefonálhatok minden O2-esnek, nemzetközi hívás pedig csak pár penny. Mindenki ezt kötötte, jó lesz ez nekem is.
-Mennyivel tölthetem fel?

-Mennyi a minimum ha ingyen akarok hívni és haza is óccsón akarok telefonálni?
-Hát, 10 font.
-És azzal ingyen hívhatok Anglián belül minden O2-est?
-Igen
-Biztos? A kártyára az van írva, hogy 15 fonttól hívhatok ingyen...
-Azzal ne törődj, elég a 10 is.
-Oké, te tudod...
Megvettem, kibontottam, visszamentem, harmadszor is visszakérdeztem, biztos jó így? Perszepersze, no para.
Regisztráltam, nem jó. Első kisboltba be, plusz ismét 10 font, hátha jó. Hát, még mindig vonja a rohadék a kimenőkre. Oké, vissza az üzletbe, persze semmit sem sikerült megoldani, úgyhogy most van egy 20 fonttal feltöltött angol telefonszámom, amit kurvára nem fogok lebeszélni, mert nem akartam ennyit lebeszélni, cserébe én mindenkit olyan áron hívok még hálózaton belül, hogy akár az otthoni telefonomat is használhatnám.
Elvileg a hét végéig felhívnak hogy elintézzük, ha hétfőre, mire visszaérek Londonba, nem lesz egy új Sim-kártyám normális tarifákkal, akkor bemegyek megint, és üvöltök. Kurvaszájukat..
Jól indul a buli...