Silverstone

Mivel az elmúlt napokban nemhogy Internet, de még csak áram közelében sem voltam, így az elmúlt hét (szerdától mostanáig) eseményeit papíron kezdtem el rögzíteni. MIután megérkeztünk Silverstoneba, és felállítottuk a sátrat, másnap reggel még volt időnk délelőtt, akkor írtam ezeket a sorokat a Champagnat atyás aporos füzetembe. Olyan mértékig ki voltam készülve, hogy a saját írásomat is alig bírom elolvasni, pedig én nem a ronda írásképről vagyok híres.
Tehát következzék a papír digitalizált formája:

Júli 5., Silverstone, 2012.

Tegnap 11 órára terveztük az indulást Stratfordból Silverstoneba. A cél: Forma1, box utca. 11-kor még javában a banki ügyeket intéztük (elég bonyolult, mert nem nagyon lehet legalább 3 hónap angol lakcím meg állás nélkül folyószámlát nyitni itt, úgyhogy a Cleanevent szerződött a Barkley's angol bankkal, náluk nyithattunk folyószámlát úgy, hogy cserébe az első fizunkból automatikusan 30 fontot egy megtakarítási számlára utalnak át, ahonnan azt egy hónap után vehetjük csak ki). Nem melesleg egyéb problémák is felmerültek. Külön ramazurit kellett csapjunk azért, hogy a távollétünkben ne kelljen a szállásért-kajáért a napi 18 fontot kifizetnünk a Campben. Ha minden igaz, nagynehezen beleegyeztek.
Délután 1-kor gyülekeztünk a Camp előtt. Andival mindketten a nagy bőröndöt hoztuk, hogy beleférjen a Campből kicsempészett meleg paplan. 26-an, plusz a guidingos Marcikkal 28-ra kiegészülve elindultunk Stratford Center felé, ahonnan 4 megállót metróztunk addig a különbuszig, ami elhozott Silverstoneba. Stratford Stationnál megvettük az Oyster Cardunkat, ami egy bankkártya méretű, PayPal jellegű kártya, 5 fontért lehet kapni, ha már nem kell, 3 fontért visszaveszik. Fel lehet tölteni előre, és szenzor van felszerelve, ami beenged/kienged ha odaérinted a kártyát. A megtett távolság arányában vonja a pénzt a feltöltött egyenlegről. Én 5 fontot töltöttem rá, egy kis időre elég lesz az is. Az egyik előnye ennek a kártyánk, hogy ezzel olcsóbban lehet használni a buszt. Hogy mennyivel, azt még nem tudom, majd kiderül.

Ezután bementünk a Plazába, aminek az eleje olyan mint otthon egy Plaza, de minél hátrébb mész, annál brutálabb bazársorrá válik az egész, tök jó hangulata van:)
Sok embernek nem volt hálózsákja, meg fehér ingje, ezeket ott meg tudták venni, bár végül, mire mindenki vett ilyen-olyan ingeket, kiderült hogy nem is kellett volna fehér ing mert kaptunk egyenruhát. Mivel nekünk minden szükséges holmink volt, ezért csak shoppingoltunk Andival és Szabinával. Találtunk egy Poundlandet, ahol minden egy font, rengeteg féle Cadbury csoki, mogyoróvaj, gumicukor, meg minden szirszar. Hazára be kell majd vásárolni, egyre erősebben gondolkozom, hogy repülő helyett busszal kell majd hazamenni (80 kiló mogyoróvaj/csoki, stb...).
Kinéztem továbbá egy butikban nagyon klassz maxiruhákat, ha megjön az első fizum, veszek is egyet, nagyon jól néznek ki! Végül csak egy kendőt vettem, nagy hasznát is vettem Silverstoneban.

Fél 5re értünk k a buszhoz, a beígért másfél órás út végül 4 órássá vált. Zuhogó esőre érkeztünk, minimum 4 kilométerre a boxutcától (a beígért "közvetlenül a munkahely melletti szállás"-hoz képest elég lehangoló). A sofőrök szó szerint kidobálták a csomagjainkat a buszból, az én bőröndöm jópár percig állt egy méretes pocsolyában, mire megtaláltam. Minden cuccom átvizesedett azonnal. Nakig sárosan bepakoltunk mindent a konténerzuhanyzókba, WC-kbe. Ott legalább addig sem áztak. A fiúk nekiálltak esőben sátrat állítani, több-kevesebb sikerrel. Olyan 6-7 sátor lett felállítva, mi, lányok egy 10személyes sátorba kucorodtunk be, egymás hegyén-hátán. A táskák nem fértek be, azok 4 napig az előtérben áztak. megpróbáltunk aludni, de elég nehéz volt, mert minden ami a hálózsákból kilógott, azonnal vizes lett. A hajunk, az zoknik, minden. Az egész melót vizes cipőben csináltuk végig, sokan meg/fel is fáztak. Én viszonylag jól megúsztam, csak a torkom fáj.
Másnap reggel 8 körül összeszedelőzködtünk, 2 ember elvileg 9kor kezdett volna,a többiek 2-kor. Én 2-re lettem beosztva, addig a sátorban voltunk, és vártunk. Kijött a Ryanstól (az alkalmazó takarító cég) a főnökünk, Kieran, aki a végén már üvöltve fuckolt, mert nem tudtak megegyezni a mi főnökeinkkel, elég gáz volt. Végül 2kor elkezdhettünk dolgozni, de például jelenléti ívet a harmadik napon láttunk először.
A box utca helyett végül a VIP épületet takarítottuk, ami nem volt nehéz. Végig mosolyogni kellett, és "look busy". Azaz csinálj úgy kamumunkát, mintha nagyon el lennél foglalva. Csillogóan tiszta ablakokat pucoltunk, sepergettünk tiszta szőnyegeket, meg ilyesmik. Utolsó nap volt durva, aznap WC-ben voltam egész nap, és elég húzós volt, ugyanis nem volt a WC-kben kefe, csak nálam egy darab. A részleteket a képzeletre bízom.

Rengeteg dolog történt, ha lesz bennem kicsivel több lendület, még mindenképpen írni fogok, van miről, de mostanra már elfogyott a szufla.