Utolsó munkanapom a kajak-kenu bizniszben

Nagyon sok problémám van az itteni netkapcsolattal. Igazából ez az egyetlen dolog, ami itt zavar, de ez borzasztóan. Most itt reggel 6 van, egy órával előbb keltem, hogy talán hajnalban tudok picit netezni, akkor talán nincs annyira leterhelve. Végülis, úgy néz ki, működik:) Mostantól már csak a magam testit kell megerőszakolnom hogy emiatt korábban keljek.
A tegnapi napot végigaludtam. Végre volt egy szabadnapom, amit ezer dologgal terveztem eltölteni, végül aludtam. Azt azért hozzáteszem, hogy miért.
Tegnapelőtt 5kor kelés, elvileg fél 6kor indult a busz Eton Dorneyba, gyakorlatilag negyed 7kor indultunk. Kb másfél órás az út, majd 8tól 5ig zuhogó esőben a 2000 fős lelátó székeit mostuk, hogy tiszták legyenek (?!?!). Mivel építési terület, ezért acélbetkósban, munkavédelmi sisakban, láthatósági mellényben. A kedvenc olasz supervisorunktól, Mirjamtól (reggel a szemével együtt nyílik ki a szája, értelmetlen hülyeségekről karattyol megállás nélkül a csodás olasz akcentusával, emellett buta, értetlen és hisztis)  kaptam egy 8as bakancsot (otthoni számozás szerint 44es...) abban bohócoztam végig a napot. A biztonsági szabályok elsője: If it's not safe, don't do it! (ha nem biztonságos, ne csináld), mát ez minden volt csak biztonságos nem. Ja, a lábam 39-es...
Kicsit felfáztam, ami nem csoda, hiszen folyvást vizes cipőben dolgozom, aminek következménye az óránkénti pisilni futkosás. Na az aznapi team leaderünk (csoportvezető) az utolsó másfél órában nem engedett el pisilni, mondván bírjam ki, mindjárt végzünk. Nem hittem el. De leginkább azt nem, hogy a nap végén megkérdezték, hogy jönnék-e másnap is, és mikor kategorikusan kijelentettem hogy én erre a helyre többet be nem teszem a lábam, nem értették. Ja, könyöródákat kellett intéznem azért a managerhez, hogy kaphassunk vizet (inni), mire mondta, hogy oké, megpróbál szerezni, addig meg tartsuk hátra a fejünket, nyissuk ki a szánkat és igyuk az esőt. És így szokjon le az ember a csúnya beszédről?!

Egyébként Eton Dorney fantasztikus hely, nagyon szép, és irigylem azokat akik a játékokra oda lettek beosztva, a kajak-kenu biztos baromi klassz lesz, főleg a magyar vonatkozások miatt.

Ez a célvonal. Az Athletes's Lounge-ból fotóztam. A tó mesterséges, 2 km hosszú, tőle balra egy kis sziget, aminek a túloldalán egy gyakorlótó is van. A szigeten látható baloldalt az esőben lemosott ominózus lelátó.

Miután Eton Dorneyban 5kor végeztünk, jött egy majd' 3 órás út vissza a szállásunkra, ahol Sztahanov Ildikó még kért magának egy 12 órás, este 8-tól reggel 8-ig tartó nightshiftet a szálláson.
Ezért aludtam tegnap délután 5-ig.
Miután felkeltem, bementünk Adrival a központba egy-két dologért, például feltölteni az Oyster kártyámat, és hogy 2 hét elteltével végre kifésülhessem a hajam (O. Ildi tábortárs véletlenül magával vitte a még Silverstone-ban kölcsönadott fésűmet Eton Dorney-ba. Ő sajnos nem csak kiutazott hanem ki is költöztették, úgyhogy volt egy fésűm.) De most már van egy új, úgyhogy örvend a hajam!!!