Bulizzunk? Naná!

A nagy londoni "menjünk bele az éjszakába és csapassuk"- tervünk azt hiszem, a lehető legeslegjobban alakult.
Este 9-kor indultunk be a városba, a cél Oxford Circus, onnan pedig majd kitaláljuk. Kb 50 perces buszozás (25ös) után megérkeztünk, és leszálltunk London éjszakai nyüzsgő forgatagába. Mindenhol fények, szép ruhába öltözött emberek. 4 leánybúcsús csapattal találkoztunk azalatt a pár óra alatt amíg ott voltunk.
Ezt Vikónak fotóztam, a kétszintes Apple store.

 Miután kavarogtunk kicsit és nem találtunk jó bulihelyet - igazából egy bulihelyet sem találtunk Oxford Streeten - what a surprise...- Bálint felhívta egy ismerősét, hogy na akkor most légyszi mondjon már valamit hogy hogyan és hová. Így indultunk el a Piccadilly Circus felé, ami telistele volt bulizni induló fiatalokkal - idősebbekkel - turistákkal - szórakozóhelyjegyüzérekkel.
A legtöbb hely belépős, 5-10-20 fontos belépőkkel. Mi nem szerettünk volna egy egész estés nagykoncert árát kicsengetni azért, hogy bejussunk valahová, ezért inkább az olcsóbbakat kerestük.
Szinte minden hely előtt sorok álltak,  mindenhova csak a személyi felmutatása után lehetett csak bejutni.
Miután feltérképeztük, hogy mit érdemes bepróbálni, találtunk egy bárt, ahol irtó jó hangulat volt, így beültünk egyet koktélozni. Én Boston Tee Party-t ittam, ami hasonló az otthoni Long Island Ice Tea-hoz, csak kicsit édesebb, gyanítom, hogy nem kevés cukorszirup is volt benne a majdnem egy deci töményet ellensúlyozandó. A legöbb koktél hasonló áron mozgott, 7.80-8.80-ért adták.
A pultosok borzasztó jó hangulatot csináltak, pörögtek, viccelődtek, és tudták (a többségük, a pultfőnök nem) hogy Magyarország fővárosa Budapest.-...és megint hiányzik a pultozás...
A képen: Sára, Anett, Bálint, én, Eszter.

 Miután elfogyott mindenki koktélja, kifelé menet még Bálinttal és Eszterrel benyomtunk egy B52-t (kávélikőr, Bailey's, Triple Sec), majd átballagtunk az első bulihelyre (belépő 5 font), ahol 1-ig táncoltunk, majd, mivel az 1-kor zár, átmentünk a Clinic nevű helyre (az előző belépőt felmutatva ingyenes). Sok terem, mindegyik más hangulatú, bár mindenhol ugyanaz a stílusú zene szólt. A pultosok nővérjelmezben, a piák gyógyszeresdobozban. Hologramok a falon, próbababák úsztak a plafonon. Nem, nem voltam beszívva. Tényleg így nézett ki. Kicsit hasonlított az Instanthoz csak kevésbé volt kaotikus.
A londoni pasik félelmetes, mennyire nyomulósak, szerencsére voltak velünk munkatársaink fiúk, akik vigyáztak ránk.
A Clinic 3-kor zárt (ezek a londoniak, 2 óra után alig van nyitva valami, ez Pest után nagyon fura), úgyhogy visszaballagtunk a Piccadilly Circusre, ahol egy trombitás srác rögtönzött örömbulit csapott.

 A társaság végleges összeállítása az estére: én, Bence, Sára, Gábor, Anett, Eszter, és akik a képről hiányoznak: Andris (valakivel spanolt) és Bálint (eltűnt, de aztán meglett).

Reggel fél 5-re értünk vissza a táborba, egy maratoni buszozás után, ahol én még kiültem, és beszélgettem negyed 7-ig Andrissal és megváltottuk a világot két sör társaságában, majd átöltöztem és bementem dolgozni 8-ra.