Égő

Még mindig nem hiszem el, hogy ilyen létezhet. Azt hiszem, megtörtént velem, ami még soha senkivel. Leégtem Londonban. Olyan vörös a vállam mint egy ráké. Történt ugyanis, hogy ma nem volt verseny Greenwichben, úgyhogy a vezetőség a Main Arena nagytakarítását rendelte el izibe. Délután 2-ig tűző napsütésben lelátót söpörtünk, öröm s boldogság volt. Délután persze már éreztem hogy itt valami nincs rendben, de szerencsére találtunk az egyik fagyispultban egy csomó jeget, azzal hűsítgettem magam.
Az egész nap nyugodtan telt, nem voltak versenyek ergo nem voltak szurkolók sem, csak mi, meg néhány lilaruhás önkéntes (purple people-nek hívjuk, és utáljuk őket mert mindenbe beledumálnak, pedig nem is telefon). Találtam egy buszos kitűzőt, meg majdnem 4 fontot szemétszedés közben!
Munka után úgy volt, hogy elmegyünk valahová sörözni, de végül én nem mentem mert a kis csapat kitalálta hogy milyen jó lenne, ha visszamennénk Greenwichbe inni (min. fél óra busz). Minden nap ott vagyok, nem akartam még este is visszabuszozni, úgyhogy sztornóztam és elmentem inkább Katával és Dórival shoppingolni a Westfieldbe.

Az a ruha, amit tegnap kinéztem, és drágállottam, pláne hogy nem is volt a méretemben, most ott várt rám a Forever21-ben, utolsó darabként, pont a méretemben, potom áron.

Bizony, ez a mai volt az én szerencsenapom.